Szolnok Judit vagyok és elsősorban úgy gondolok magamra, mint 1 sima és 2 fordított gyerkőc, azaz 2 súlyos értelmi fogyatékkal élő autista kisfiú anyukájára. De mondhatnám magamról azt is, hogy amúgy egy elkényeztetett óbudai királylány vagyok, aki egész nap a felhők felett lebeg unikornisokkal és csillámpónikkal és arról álmodozik, hogy olyan jó lenne valami igazán fontosat tenni, valami igazán jót, amivel hozzá tudok tenni a világhoz. És mivel mindig is hittem abban, hogy én teremtem a saját világomat, ezért számomra az sosem volt kérdés, hogy ez így is lesz. Arról persze fogalmam sem volt, hogy ez a nagyon fontos „valami” mi lesz, de az Univerzum ezt is megoldotta. Először kaptam egy tündéri kislányt, aki csodaszép és csoda okos és aki ma 17 éves, aztán kaptam 2 fordított, azaz súlyos értelmi fogyatékkal élő kisfiút, akik ma 14 és 12 évesek és egy csoda velük az élet, igaz, egy kicsit másmilyen értelemben, mint ahogyan addig a csodára gondoltam. Miután a fiúk sikeresen felébresztettek az álmomból és lehoztak ide a Földre a csillámpónik világából és miután elengedtem az ellenállást, hogy ez biztos nem velem történik és ez biztos nem az az élet, amit teremteni akartam magamnak, ezután úgy döntöttem, hogy akkor is boldog életem lesz és akkor is megcsinálom azt a nagyon fontosat, amit megálmodtam. És akkor jöttem rá, hogy nincs itt semmi hiba, semmi tévedés. Hiszen mi fontosabb van a világon, mint megtanulni úgy igazán feltételek és elvárások nélkül szeretni? Mint megtalálni a rendet a káoszban minden egyes nap újra és újra? Mint felismerni és jól használni a saját erőnket? Mint megőrizni az élet szépségébe és nagyszerűségébe vetett hitünket minden nehézség közepette? Mint boldognak és elégedettnek lenni akkor is, ha erre látszólag semmi okunk nincs? Mint boldog életet teremteni azoknak, akiket mások csak úgy eldobnának? És mindezt egyszerre megmutatni és átadni másoknak is, hogy ezt ők is meg tudják csinálni? Amikor rájöttem erre, akkor döntöttem úgy, hogy úgy segítek magunkon, hogy ezzel másokon is segítsek. Mindez 8 éve történt, akkor hoztam létre a Mazsola Kuckó Alapítványt, ahol egyszerre segítek a gyerkőcöknek és a szüleiknek, abban, hogy még egy ilyen nehéz csomaggal is teljes, boldog és emberhez méltó életet tudjanak élni. A gyerkőcök mellé biztosítunk segítséget a családnak, építünk nekik egy lakóotthont, ahol majd szeretetben, biztonságban élhetnek, ha mi már nem leszünk, a szülőknek jógaoktatóként, mindfulness és life coachként segítek a saját történetem keresztül is megmutatva, hogy mi a kiút egy ilyen kilátástalan helyzetből. Mert hiszek abban, hogy az élet nem arról szól, hogy várjuk, míg elmúlik a vihar, hanem arról, hogy megtanuljunk táncolni az esőben.

www.mazsolakuckoalapitvany.hu